Tatay Sándor (1910-1991)

Érettségi után, került Répcelakra nagynénjéhez, Dukai Takách Mártonnéhoz. Itt ismerkedett meg a család egy másik rokonával, Szilvássy Lenkével, akit már neves íróként múzsájának nevez. Tanult teológiát és bölcsészetet, volt gyári munkás és tisztviselő, bejárta csaknem egész Európát, szerkesztette a Kelet Népét, az Írószövetség ifjúsági és irodalmi szakosztályának elnöke lett. Irodalmi munkásságának kezdete a 30-as évekre tehető.

Regények, elbeszélések szerzője, melyekben bemutatja a parasztságot (Zápor, 1941.) és a főváros életét (Húshagyókedd, 1943.) A második világháború után a badacsonyi szőlőhegyen visszavonultan élt. A Simeon család című ciklusában a magyar társadalom két világháború közötti kör-és kórképét rajzolta meg (Simeon ház 1955.) Számos ifjúsági regény szerzője, mint a Puskák és galambok, a Kinizsi Pál. Lődörgések kora című regényében írta meg répcelaki élményeit. Munkásságáért 1957-ben és 1961-ben 1979-ben József Attila-díjjal, 1991-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.

Megfilmesített művei:
- Ház a sziklák alatt (1958)
- Puskák és galambok (1961)

Répcelaki kötődését a Városháza falán 2001. november 3-ától emléktábla, a Bartók Béla utcában Vas megyei irodalmi emlékhely tábla jelzi.
Az ő nevét viseli Répcelak legfiatalabb utcája.
Forrás:
-Kortárs magyar írók, 1945-1997 : bibliográfia és fotótár 2. köt. K-Z. Bp., 2000.
-Répcelak története. Szombathely, 1997.
-Répcelaki Hírmondó. VII. évf. 1. szám, 2001. április
-Új magyar irodalmi lexikon 3. köt. P-Zs. Bp., 1994.