Jóna Józsi (1805-1891)

Felesége mindvégig kitartott a példás életûnek nem mondható juhász mellett, akivel késõbb Pápocon telepedett le. A rabviselt, sokat próbált ember idõvel tekintélyt szerzett magának, hiszen juhászból bérlõ, élete alkonyán magánzó lett, s gyakran hívták a házaspárt keresztelésre keresztszülõnek, illetve esküvõi tanúnak.

A börtön sajátos alkotómûhelyként szerepelt Jóna Józsi életében. A szombathelyi, soproni, veszprémi börtönöket megjárt pásztor fafaragványai itt születtek meg.Elsõ, csak rajzról ismert alakos ábrázolású borotvatokja 1832-ben készült. A dunántúli pásztormûvészetben az általa készített faragványokon jelentek meg az elsõ figurális ábrázolások, s az õ életmûvében lelhetõ fel a legkorábban ismert nõalak is.

Alkotásait évszámmal ellátta, de nevét nem közölte rajtuk. Utolsó munkája egy nagyobb méretû tükörtartó doboz 1847-ben készült.

Forrás:
-Szelestei Lászól: Pásztorfaragók élete és munkássága a levéltári kutatások tükrében. In: Vas megyei Levéltári füzetek. Elõadások Vas megye történetérõl. Szombathely, 1990. 40-44. p.
-Szelestei László: Faragó emberek - pásztormûvészet. In: Vasi Szemle 1992. 1. sz. 75-76. p.
-Szelestei Lászól: Faragó emberek - pásztormûvészet. In: Vas megye népmûvészete. Szombathely, 1996. 320-335. p.
-Kismartonban/Sopronban kíszült: A Savaria Múzeum és a Burgenlandi tartományi Múzeum közös idõszaki kiállítása. Katalógus. Eisenstadt, 1991. 18. p.
-Papp Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Debrecen, 1993. 41. p.
-ifj. Biczó Ferenc: Egy répcelaki pásztorfaragó és munkássága. In: Répcelaki Hírmondó 1998. 4. sz. 7. p.